Szülinapi vallomás a boldogságról

Mindannyian halálra vagyunk ítélve születésünktől fogva. Ez egyáltalán nem baj. Az én szememben a földi lét része az örökkévalóságnak. Talán ismeritek a régi viccet, " Ez tragédia, de nem baj. A baj az, hogy..." (ha nem ismered, szólj és megírom neked.) Ez jó. Innen tudjuk, hogy élünk. A nemlét hátterében a lét előtérbe kerül. A végtelennek tűnő semmihez képest oly édes a jelen pillanat.

Míg régebben az árbóckosárból reménykedve kémleltem a látóhatárt, egy darab szárazföldet az óceán közepén, mostanában már a fedélzetről élvezem a tengert. A boldogság számomra, az nem valami, ami felé megyek, hanem az, ahonnan jövök, és ahol vagyok. A boldogság az a kiinduló pont, ami keretet ad a mindennapjaimnak. Nem a körülményeim és az életem eseményei ami számít, hanem az, hogy én hogyan reagálok rá. Más szóval, nem akarok boldogabb lenni annál, mint amilyen vagyok már most, ahhoz, hogy boldogabb legyek.

Fenntartom  magamnak a jogot, hogy minden pillanatomban - W.E.Henly szavaival élve - "Én vagyok a Sorsom Úra, Lelkem Kapitánya."

Az életem, mely önmagában - mint olyan - nem jelent semmit, attól kapja az értelmét, hogy akiket szeretek azokat erre a lehetőségre inspiráljam. Ez ad megelégedettséget és boldogságot. Erről szól a munkám adta lehetőség is a tréningjeimben.

ui: Csak azokkal dolgozom, akiket szeretek.

A Darnel ÉletProgram tréning - A Darnel ÉletProgram dióhéjban 8.

Az ÉletProgram hatásmechanizmusa úgy van megtervezve, hogy az egyént támogassa abban, hogy megélhesse, megtapasztalja, az élete folyamatát, minél kevesebb automatikusan ismétlődő viselkedési formával – mely az elmével való azonosulás következménye. Helyette egy új lehetőség nyílik a lényünkből eredő kreatív és eredeti (viselkedési sablonjainktól mentes), elégedettséget eredményező életvitelre.


A tréning a múltunk felhánytorgatásával járó analízis helyett, a közvetlen megtapasztalásra és megértésre ad teret, mely helyénvaló és időszerű helyzetkezelést eredményez. Az ezzel együtt járó többlet energiánk következménye egy (gyakran már feledésbe merülő) erőteljes életigenlés.


Ez feltétele a boldogabb jövőnk megteremtésének.

Valóság és nyelvezet - Darnel ÉletProgram dióhéjban 7.

Legtöbben úgy gondolunk a beszédre, a nyelvezetre, mely leírja és beszámol a valóságról – mely rajtunk kívül létezik –, az emberek, a tárgyak, események, az univerzum, sőt még önmagunk tulajdonságai is. Azt mondjuk: én ilyen vagy olyan vagyok, pl. befelé fordult, szégyenlős, határozott stb. Úgy beszélünk magunkról, másokról és körülményekről, mintha leírható, körülírható dolgok lennének. Ez helyénvaló és célszerű használata beszédünknek, nyelvezetünknek. Ez azonban csak az egyik lehetséges funkciója a beszédnek.


A nyelvezet nem csak leírja és beszámol a világról, a valóságról, hanem teremtő erővel is bír. Új lehetőségeket képes létrehozni. Lehetőséget, mely azáltal válik valóságunk, életünk szerves részévé, hogy tudatosan kiállunk azok valósággá válása mellett a folyamatos jelenünkben és teremtjük mindennapi beszédükben.


A világ tőlünk függetlenül, rajtunk kívül is létezik, de jelentőségének (jelentésének), ha úgy tetszik értelmének, mi vagyunk a forrása. Hogy mit mondunk a lényünkkel, csak rajtunk múlik.

Jövő és lehetőség - Darnel ÉletProgram dióhéjban 6.

Tegyük fel egy pillanatra, hogy 4 különböző módon állhatunk a jövőnkhöz:

Reménybeli jövő: pl. télen nem lesz annyira hideg, megnyerjük a lottó főnyereményt.

Elkerülhetetlen jövő: pl. egyre korosabbak leszünk.

Tervezett jövő: pl. leadunk néhány fölös kilót, adósságainkat visszafizetjük.

Majdnem biztos valószínű jövő: ha nem változtatunk, ott kötünk ki, ami felé megyünk.

A 4 féle jövőnek különböző hatása van az életünk alakulására.

A reménybeli jövőbe csak minimális beleszólásunk lehet. (Veszünk lottót.)

Az elkerülhetetlen jövővel nincs mit kezdeni.

A tervezett jövő lendületet, célt ad, de leginkább csak arra nyújt megoldást, ami a jelenben már problémás. (Meglévő súlyfölösleg, tartozások.)

A majdnem biztos valószínű jövő: paradox módon ebben rejlik az igazi változás, átalakulás és kreativitás új lehetősége.

Vágyak, remények   Cselekvés  - (esetleges) Kudarc -  Csalódás  -  Reményvesztés

Majdnem biztos, valószínű jövő: Cselekvés - (esetleges) Kudarc - Újabb lehetőség - Kreatív cselekvés

Egy helyzet anatómiája - Darnel ÉletProgram dióhéjban 5.

Egyszerre élünk úgy mond kétféle valóságban. Egyszer abban, ami történik, és másodszor abban, amit – álláspontunk következtében – mondunk arról (tolmácsoljuk), ami történik.

E két valóság meg nem különböztetése következtében többnyire egy folytatásos szappanoperában élünk, melyben a problémák ismétlődnek más-más formát öltve. A események általában újak, míg azok tolmácsolása az álláspontjainkon keresztül általában – a megszokott – régiek.

E két valóság megkülönböztetése 3 lépésből áll.


Első lépésként felismerjük, az automatizmusunkat. Beleértve a gondolatainkat, érzéseinket, véleményeinket, önképünket, önértékelésünket, melyek korábbi tapasztalataink eredménye.


Második lépés – ez nem mindig könnyű – felismerjük a motivációinkat, melyek automatizmusunk mozgató rugói.


A harmadik és végső lépés, annak felismerése, alapos mérlegelés után, hogy az illúzióink - a motivációink mögött - nincsenek arányban azokkal a hátrányokkal, amelyek egy általunk eltorzított valóság következményei. (Folyt. köv.)

Darnel ÉletProgram

Példák az elme túlélési stratégiáira - Darnel Életprogram dióhéjben 4.

Annak érdekében, hogy az elménk biztosítsa az önazonosságunk fennmaradását (identi-tásunk folytonosságát, túlélését) többek között a következőkhöz folyamodik: az igazunk és álláspontunk bizonygatása, mások (ellentétes véleményűek) érvénytelenítése, hibáztatása, vádolása, rongálása, bizonyos helyzetek uralásának igénye, dominálni másokat és elkerülni, hogy mások által dominálva legyünk, önigazolás, mely álláspontunkat érvényesíti és ezáltal fenntartja a biztonság és a túlélés illúzióját. Az olyan kifejezések, mint pl. „ez van”, „ilyen az élet” (c’est la vie), „emberek vagyunk” (gyarlók), stb. mind az önazonosságunk (identitásunk, egónk) folytonosságának illúzióját szolgálják. A jövőnk teremtésében a „változás” sem segít. A „jobb mint”, „több mint”, „más mint” csak a múlthoz viszonyítható. A jövőhöz semmi nem hasonlítható, nem összemérhető, mivel az még nem történt meg. Így a változásaink is a múltban gyökereznek. De van más lehetőség is!
/Folyt. köv./

Elme és túlélés - A Darnel ÉletProgram dióhéjban 3.

Az elme és a lény (belső lényünk, lényegünk) természetéből és kapcsolatából ered, hogy amilyen mértékben egyik előretör, annyira kerül háttérbe a másik. Avagy ha úgy tetszik – a mérleghinta elvén – amennyire az egyik oldal emelkedik, annyira süllyed a másik. Szempontunk/álláspontunk – a „már eleve hozzáállásunk” – az élethez, önmagunkhoz és másokhoz, önmaga újrateremtésére törekszik. Ha egy álláspont a világot illetően kérdé-sessé válik, azaz fenyegetve van az érvényessége – új információk által –, az elménk tar-talma: régi (általában gyerekkorban kialakult) vélemények, beidegződések, érvek, érvelé-sek újra aktivizálódnak. Szinte gombnyomásra bekapcsolva meghatározzák, jelenbeli vi-selkedésünket. Ezzel egy időben és arányosan a lényünk kreativitása korlátozódik. Ez au-tomatikusan szűkíti helyénvaló és időszerű, azaz a jelen valós helyzetnek megfelelő keze-lését. Cselekedeteink spektruma zsugorodik, érzelmileg újraéljük a múltat. Mintha a visz-szapillantó tükörből akarnánk vezetni az autónkat.
„Könnyebb megülni a lovat abba az irányba, amerre halad!"
/Folyt. köv./


Darnel ÉletProgram