Tegyük fel egy pillanatra, hogy 4 különböző módon állhatunk a jövőnkhöz:
Reménybeli jövő: pl. télen nem lesz annyira hideg, megnyerjük a lottó főnyereményt.
Elkerülhetetlen jövő: pl. egyre korosabbak leszünk.
Tervezett jövő: pl. leadunk néhány fölös kilót, adósságainkat visszafizetjük.
Majdnem biztos valószínű jövő: ha nem változtatunk, ott kötünk ki, ami felé megyünk.
A 4 féle jövőnek különböző hatása van az életünk alakulására.
A reménybeli jövőbe csak minimális beleszólásunk lehet. (Veszünk lottót.)
Az elkerülhetetlen jövővel nincs mit kezdeni.
A tervezett jövő lendületet, célt ad, de leginkább csak arra nyújt megoldást, ami a jelenben már problémás. (Meglévő súlyfölösleg, tartozások.)
A majdnem biztos valószínű jövő: paradox módon ebben rejlik az igazi változás, átalakulás és kreativitás új lehetősége.
Vágyak, remények
Majdnem biztos, valószínű jövő: Cselekvés - (esetleges) Kudarc - Újabb lehetőség - Kreatív cselekvés
Ez a paradoxon nagyon érdekelne. Mi az, hogy ha nem változtatunk, mégis oda jutunk, ahová indultunk? És hogy ez mégis mitől változás, átalakulás? Ó, ha érthetném! Hű, már megint az egom..Miért akarom megérteni, amikor úgyis csinálom...
VálaszTörlés