Legtöbben úgy gondolunk a beszédre, a nyelvezetre, mely leírja és beszámol a valóságról – mely rajtunk kívül létezik –, az emberek, a tárgyak, események, az univerzum, sőt még önmagunk tulajdonságai is. Azt mondjuk: én ilyen vagy olyan vagyok, pl. befelé fordult, szégyenlős, határozott stb. Úgy beszélünk magunkról, másokról és körülményekről, mintha leírható, körülírható dolgok lennének. Ez helyénvaló és célszerű használata beszédünknek, nyelvezetünknek. Ez azonban csak az egyik lehetséges funkciója a beszédnek.
A nyelvezet nem csak leírja és beszámol a világról, a valóságról, hanem teremtő erővel is bír. Új lehetőségeket képes létrehozni. Lehetőséget, mely azáltal válik valóságunk, életünk szerves részévé, hogy tudatosan kiállunk azok valósággá válása mellett a folyamatos jelenünkben és teremtjük mindennapi beszédükben.
A világ tőlünk függetlenül, rajtunk kívül is létezik, de jelentőségének (jelentésének), ha úgy tetszik értelmének, mi vagyunk a forrása. Hogy mit mondunk a lényünkkel, csak rajtunk múlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése