Annak érdekében, hogy az elménk biztosítsa az önazonosságunk fennmaradását (identi-tásunk folytonosságát, túlélését) többek között a következőkhöz folyamodik: az igazunk és álláspontunk bizonygatása, mások (ellentétes véleményűek) érvénytelenítése, hibáztatása, vádolása, rongálása, bizonyos helyzetek uralásának igénye, dominálni másokat és elkerülni, hogy mások által dominálva legyünk, önigazolás, mely álláspontunkat érvényesíti és ezáltal fenntartja a biztonság és a túlélés illúzióját. Az olyan kifejezések, mint pl. „ez van”, „ilyen az élet” (c’est la vie), „emberek vagyunk” (gyarlók), stb. mind az önazonosságunk (identitásunk, egónk) folytonosságának illúzióját szolgálják. A jövőnk teremtésében a „változás” sem segít. A „jobb mint”, „több mint”, „más mint” csak a múlthoz viszonyítható. A jövőhöz semmi nem hasonlítható, nem összemérhető, mivel az még nem történt meg. Így a változásaink is a múltban gyökereznek. De van más lehetőség is!
/Folyt. köv./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése