2010. november 14., vasárnap
A Darnel ÉletProgram tréning - A Darnel ÉletProgram dióhéjban 8.
Az ÉletProgram hatásmechanizmusa úgy van megtervezve, hogy az egyént támogassa abban, hogy megélhesse, megtapasztalja, az élete folyamatát, minél kevesebb automatikusan ismétlődő viselkedési formával – mely az elmével való azonosulás következménye. Helyette egy új lehetőség nyílik a lényünkből eredő kreatív és eredeti (viselkedési sablonjainktól mentes), elégedettséget eredményező életvitelre.
A tréning a múltunk felhánytorgatásával járó analízis helyett, a közvetlen megtapasztalásra és megértésre ad teret, mely helyénvaló és időszerű helyzetkezelést eredményez. Az ezzel együtt járó többlet energiánk következménye egy (gyakran már feledésbe merülő) erőteljes életigenlés.
Ez feltétele a boldogabb jövőnk megteremtésének.
Valóság és nyelvezet - Darnel ÉletProgram dióhéjban 7.
Legtöbben úgy gondolunk a beszédre, a nyelvezetre, mely leírja és beszámol a valóságról – mely rajtunk kívül létezik –, az emberek, a tárgyak, események, az univerzum, sőt még önmagunk tulajdonságai is. Azt mondjuk: én ilyen vagy olyan vagyok, pl. befelé fordult, szégyenlős, határozott stb. Úgy beszélünk magunkról, másokról és körülményekről, mintha leírható, körülírható dolgok lennének. Ez helyénvaló és célszerű használata beszédünknek, nyelvezetünknek. Ez azonban csak az egyik lehetséges funkciója a beszédnek.
A nyelvezet nem csak leírja és beszámol a világról, a valóságról, hanem teremtő erővel is bír. Új lehetőségeket képes létrehozni. Lehetőséget, mely azáltal válik valóságunk, életünk szerves részévé, hogy tudatosan kiállunk azok valósággá válása mellett a folyamatos jelenünkben és teremtjük mindennapi beszédükben.
A világ tőlünk függetlenül, rajtunk kívül is létezik, de jelentőségének (jelentésének), ha úgy tetszik értelmének, mi vagyunk a forrása. Hogy mit mondunk a lényünkkel, csak rajtunk múlik.
A nyelvezet nem csak leírja és beszámol a világról, a valóságról, hanem teremtő erővel is bír. Új lehetőségeket képes létrehozni. Lehetőséget, mely azáltal válik valóságunk, életünk szerves részévé, hogy tudatosan kiállunk azok valósággá válása mellett a folyamatos jelenünkben és teremtjük mindennapi beszédükben.
A világ tőlünk függetlenül, rajtunk kívül is létezik, de jelentőségének (jelentésének), ha úgy tetszik értelmének, mi vagyunk a forrása. Hogy mit mondunk a lényünkkel, csak rajtunk múlik.
Jövő és lehetőség - Darnel ÉletProgram dióhéjban 6.
Tegyük fel egy pillanatra, hogy 4 különböző módon állhatunk a jövőnkhöz:
Reménybeli jövő: pl. télen nem lesz annyira hideg, megnyerjük a lottó főnyereményt.
Elkerülhetetlen jövő: pl. egyre korosabbak leszünk.
Tervezett jövő: pl. leadunk néhány fölös kilót, adósságainkat visszafizetjük.
Majdnem biztos valószínű jövő: ha nem változtatunk, ott kötünk ki, ami felé megyünk.
A 4 féle jövőnek különböző hatása van az életünk alakulására.
A reménybeli jövőbe csak minimális beleszólásunk lehet. (Veszünk lottót.)
Az elkerülhetetlen jövővel nincs mit kezdeni.
A tervezett jövő lendületet, célt ad, de leginkább csak arra nyújt megoldást, ami a jelenben már problémás. (Meglévő súlyfölösleg, tartozások.)
A majdnem biztos valószínű jövő: paradox módon ebben rejlik az igazi változás, átalakulás és kreativitás új lehetősége.
Vágyak, remények Cselekvés - (esetleges) Kudarc - Csalódás - Reményvesztés
Majdnem biztos, valószínű jövő: Cselekvés - (esetleges) Kudarc - Újabb lehetőség - Kreatív cselekvés
2010. október 18., hétfő
Egy helyzet anatómiája - Darnel ÉletProgram dióhéjban 5.
Egyszerre élünk úgy mond kétféle valóságban. Egyszer abban, ami történik, és másodszor abban, amit – álláspontunk következtében – mondunk arról (tolmácsoljuk), ami történik.
E két valóság meg nem különböztetése következtében többnyire egy folytatásos szappanoperában élünk, melyben a problémák ismétlődnek más-más formát öltve. A események általában újak, míg azok tolmácsolása az álláspontjainkon keresztül általában – a megszokott – régiek.
E két valóság megkülönböztetése 3 lépésből áll.
Első lépésként felismerjük, az automatizmusunkat. Beleértve a gondolatainkat, érzéseinket, véleményeinket, önképünket, önértékelésünket, melyek korábbi tapasztalataink eredménye.
Második lépés – ez nem mindig könnyű – felismerjük a motivációinkat, melyek automatizmusunk mozgató rugói.
A harmadik és végső lépés, annak felismerése, alapos mérlegelés után, hogy az illúzióink - a motivációink mögött - nincsenek arányban azokkal a hátrányokkal, amelyek egy általunk eltorzított valóság következményei. (Folyt. köv.)
Darnel ÉletProgram
E két valóság meg nem különböztetése következtében többnyire egy folytatásos szappanoperában élünk, melyben a problémák ismétlődnek más-más formát öltve. A események általában újak, míg azok tolmácsolása az álláspontjainkon keresztül általában – a megszokott – régiek.
E két valóság megkülönböztetése 3 lépésből áll.
Első lépésként felismerjük, az automatizmusunkat. Beleértve a gondolatainkat, érzéseinket, véleményeinket, önképünket, önértékelésünket, melyek korábbi tapasztalataink eredménye.
Második lépés – ez nem mindig könnyű – felismerjük a motivációinkat, melyek automatizmusunk mozgató rugói.
A harmadik és végső lépés, annak felismerése, alapos mérlegelés után, hogy az illúzióink - a motivációink mögött - nincsenek arányban azokkal a hátrányokkal, amelyek egy általunk eltorzított valóság következményei. (Folyt. köv.)
Darnel ÉletProgram
2010. október 15., péntek
Példák az elme túlélési stratégiáira - Darnel Életprogram dióhéjben 4.
Annak érdekében, hogy az elménk biztosítsa az önazonosságunk fennmaradását (identi-tásunk folytonosságát, túlélését) többek között a következőkhöz folyamodik: az igazunk és álláspontunk bizonygatása, mások (ellentétes véleményűek) érvénytelenítése, hibáztatása, vádolása, rongálása, bizonyos helyzetek uralásának igénye, dominálni másokat és elkerülni, hogy mások által dominálva legyünk, önigazolás, mely álláspontunkat érvényesíti és ezáltal fenntartja a biztonság és a túlélés illúzióját. Az olyan kifejezések, mint pl. „ez van”, „ilyen az élet” (c’est la vie), „emberek vagyunk” (gyarlók), stb. mind az önazonosságunk (identitásunk, egónk) folytonosságának illúzióját szolgálják. A jövőnk teremtésében a „változás” sem segít. A „jobb mint”, „több mint”, „más mint” csak a múlthoz viszonyítható. A jövőhöz semmi nem hasonlítható, nem összemérhető, mivel az még nem történt meg. Így a változásaink is a múltban gyökereznek. De van más lehetőség is!
/Folyt. köv./
/Folyt. köv./
2010. október 12., kedd
Elme és túlélés - A Darnel ÉletProgram dióhéjban 3.
Az elme és a lény (belső lényünk, lényegünk) természetéből és kapcsolatából ered, hogy amilyen mértékben egyik előretör, annyira kerül háttérbe a másik. Avagy ha úgy tetszik – a mérleghinta elvén – amennyire az egyik oldal emelkedik, annyira süllyed a másik. Szempontunk/álláspontunk – a „már eleve hozzáállásunk” – az élethez, önmagunkhoz és másokhoz, önmaga újrateremtésére törekszik. Ha egy álláspont a világot illetően kérdé-sessé válik, azaz fenyegetve van az érvényessége – új információk által –, az elménk tar-talma: régi (általában gyerekkorban kialakult) vélemények, beidegződések, érvek, érvelé-sek újra aktivizálódnak. Szinte gombnyomásra bekapcsolva meghatározzák, jelenbeli vi-selkedésünket. Ezzel egy időben és arányosan a lényünk kreativitása korlátozódik. Ez au-tomatikusan szűkíti helyénvaló és időszerű, azaz a jelen valós helyzetnek megfelelő keze-lését. Cselekedeteink spektruma zsugorodik, érzelmileg újraéljük a múltat. Mintha a visz-szapillantó tükörből akarnánk vezetni az autónkat.
„Könnyebb megülni a lovat abba az irányba, amerre halad!"
/Folyt. köv./
Darnel ÉletProgram
„Könnyebb megülni a lovat abba az irányba, amerre halad!"
/Folyt. köv./
Darnel ÉletProgram
2010. október 10., vasárnap
Nézőpont - Darnel ÉletProgram dióhéjban 2.
Minden egyénnek a – sajátosan és rá jellemzően – korábbi élményeit összefoglaló elmé-jének a tartalma, az ő „nézőpontjai”. Másképp fogalmazva, az elméjének a tartalma az, a-mivel és ahonnan, és amin keresztül nézi a világot. Mondhatni úgyis, hogy az elménk egy nézőpont, álláspont mindent illetően. Az illető nézőpontja a saját múltját illetően az, ami létrehozza az identitását, önazonosságát. Innen származik a problémáink ismétlődése és folyamatossága.
Az alternetíva természetesen a jelen tudatos megélése és önmagunk felismerése, mint az élményeink forrása. Ehhez az kell, hogy képesek legyünk megélni önmagunkat, mint szerzőjét annak a történetnek, amivel korábban azonosultunk. Ennek hiányában az egyén úgy tekint önmagára és az életére, csupán mint annak az összességére, ami eddig történt vele. A szempontunk, álláspontunk azt az illúziót adja, miszerint tudjuk, hogy mi miért történik velünk – rendszerint tőlünk függetlenül vagy legalább is rajtunk kívül álló okok illetve körülmények miatt. /Folyt. köv./
Darnel ÉletProgram
2010. október 6., szerda
Az elménk anatómiája - A Darnel ÉletProgram dióhéjban 1.
Hasznos megkülönböztetnünk kétféle szelleminek tekintett tevékenységet, melyek meghatározzák cselekedeteinket és ezáltal nagy részben sorsunkat is. Az egyik automatikus, az inger-reakció elvén működik és az elméből ered. A másik csoportba tartozó tevékenységünk az előbbihez képest célirányosabb és kreatívabb. Ez az egyén "lényéből" vagyis létének a forrásából ered. (A lélek kifejezést itt azért kerülöm, mert oly sok félreértésnek lehet talán a forrása.)
Egy egyén megelégedettségi érzete, belső egyensúlya és érzelmi állóképessége valamint sikeres helytállása a mindennapi életben, annak a felfedezésnek a következménye, hogy ő önmagának a forrása. Más szóval, a "jó-léte" a szó legtágabb értelmében azzal függ össze, hogy mennyire képes azonosulni a lényével, az elméje helyett. (folyt. köv.)
Darnel ÉletProgram
Egy egyén megelégedettségi érzete, belső egyensúlya és érzelmi állóképessége valamint sikeres helytállása a mindennapi életben, annak a felfedezésnek a következménye, hogy ő önmagának a forrása. Más szóval, a "jó-léte" a szó legtágabb értelmében azzal függ össze, hogy mennyire képes azonosulni a lényével, az elméje helyett. (folyt. köv.)
Darnel ÉletProgram
2010. április 13., kedd
2010. április 5., hétfő
Megelégedettség és Öröm
A megelégedettség arról szól, hogy milyennek tapasztalom az életemet. Ez az az érzés, hogy mindaz, ami történik az életemben, az egyúttal ki is tölti azt, tehát teljes. Nem kellene, hogy másképp legyen, mivel nem is lehet másképp. Mint ahogy példáül a kék szememnek sem kellene barnának lennie, mégha mondjuk, pont azt szeretném is.
Az öröm ezzel szemben - a megelégedettséghez képest - igencsak változó. Néha örülök és néha szomorú vagyok. A pillanatnyi szomorúságom nem jelenti azt, hogy nem vagyok megelégedett az élettel. Egyszerűen csak időnént éppen szomorú vagyok Úgy találom, hogy amikor nem akarom mindenáron elkerülni a szomorúságot, sokkal több alkalmam van az örömre.
Olyan TV-készülék nem létezik, amelyikben mindig csak jó műsorok vanak, ugyanis a műsor nem a készüléken múlik.
Ha már nem a TV-készüléket okolom amiatt, hogy nem tetszik amit látok benne, hamarabb váltok csatornát.
Az öröm ezzel szemben - a megelégedettséghez képest - igencsak változó. Néha örülök és néha szomorú vagyok. A pillanatnyi szomorúságom nem jelenti azt, hogy nem vagyok megelégedett az élettel. Egyszerűen csak időnént éppen szomorú vagyok Úgy találom, hogy amikor nem akarom mindenáron elkerülni a szomorúságot, sokkal több alkalmam van az örömre.
Olyan TV-készülék nem létezik, amelyikben mindig csak jó műsorok vanak, ugyanis a műsor nem a készüléken múlik.
Ha már nem a TV-készüléket okolom amiatt, hogy nem tetszik amit látok benne, hamarabb váltok csatornát.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
A Megkülönböztetés varázsa: